Amikor 1998 januárjában emlőrákot diagnosztizáltak a 45 éves J. B.-nél, megfogadta, hogy addig nem hal meg, amíg a két lánya esküvőjén ki nem táncolja magát. J. B. jó egészségnek örvendő nő volt, aki ha náthás lett, alternatív gyógymódokhoz folyamodott. Egy gyógynövénytermékeket gyártó cég disztribútoraként működött, melynek székhelye Dél-Németországban, a Fekete-erdő közelében volt, és egészségmegőrzési célból maga is rendszeresen használt étrendkiegészítő készítményeket.
1997-ben csomót tapintott ki a mellében, de nem törődött vele különösebben. Az év végén azonban kimerültséget érzett, ezért inkább orvoshoz fordult. Egy hónappal később az emlővizsgálat aránylag nagyméretű, mérsékelten agresszív rákos daganatot mutatott ki. Lehet, hogy csak képzelődés, de J.B. szerint talán az is árthatott neki, hogy a mammográf túlságosan összeszorította a mellét.
Beleegyezett a daganat eltávolításába, de tekintettel arra, hogy már nagyon szétterjedt, nem lehetett az egészet kivenni. Az orvosok győzködése ellenére elutasította a kemoterápiát és a sugárkezelést is, amely a műtétet követte volna, és már három nap múlva elhagyta a kórházat. A varratait egy barátja szedte ki.
Meg volt rémülve, de józanul gondolkodott. Nekilátott az alternatív gyógymódok keresésének, de addig is gyökeresen megváltoztatta étkezési szokásait – áttért a lenolaj-étrendre, amelyet Johanna Budwig fejlesztett ki. Otthagyta a munkahelyét, megtanulta a progresszív izomlazítást, valamint antioxidánsokat szedett és infúzió formájában C-vitamint. 1998 végén hathetes böjtöt tartott Rudolf Breuss természetgyógyász programja szerint.
1998 májusában elment az alternatív módszereket alkalmazó freiburgi Daganatbiológiai Klinikára. Habár csak pszichológiai tanácsadás és egy természetes étrend miatt ment oda, megpróbálták rábeszélni a kemoterápiára vagy legalább a sugárkezelésre. Mindkettőt elutasította.
2000 októberében volt a második műtétje, amely során további daganatokat vettek ki a melléből. NK-sejtjeinek aktivitása abban az időben csupán 5 százalékos volt. Ebben az állapotban vonult be a München közelében működő Veramed klinikára. Ott infúziós C-vitamin-kúrát és hipertermiás kezelést kapott. A hipertermiás kezelés abban áll, hogy az elaltatott beteg egy sátorszerű szerkezet alatt fekszik, mialatt a testét 41 °C-ra hevítik. A kezelés, sajnos, eredménytelen volt, J.B. ugyanazzal az 5 százalékos NK-sejtaktivitással hagyta el a klinikát, mint amellyel bejött.
A Biobranról először 2001 májusában hallott, floridai üdülése alatt. Habár a betegség kimerítette, megőrizte nyitottságát és hajlandóságát arra nézve, hogy bármit kipróbáljon. Megrendelte a Biobrant, mivel a leírása azt jelezte, képes serkenteni az NK-sejtek aktivitását. Néhány hétre rá, pontosabban 2001. június 2-án kezdte szedni napi 3 g-os adagokban. Amellett gondosan ügyelt az étrendjére. A Budwig-féle diétán élt (és él ma is), étrend-kiegészítőket fogyasztott, amelyek szerinte abban segítettek neki, hogy gátolták a daganat további burjánzását.
Már az első Biobran-adagot követő negyedik napon rájött, hogy egyszerre sokkal több erőt érez magában és a kimerültségérzete is megszűnt. Június 25.-én, már otthon, Németországban, újból megvizsgáltatta az NK-sejtaktivitását – az eredmény 28 százalék volt. A következő vizsgálatig, július 14.-ig pedig már 38 százalékra emelkedett.
„Akkor támadt először az az érzésem, hogy van esélyem a túlélésre“ mondja J.B. „A Biobran megadta nekem a kellő energiát és segített eloszlatni a nyugtalanságomat amiatt, hogy nem voltam kemoterápián.“ 2002 őszén az orvosai közölték vele, hogy további három daganat van a mellében. Tervezi az újabb műtétet, de csak azután, hogy megszabadul a higanytartalmú fogtöméseitől, amelyek szerinte az egyik kiváltói lehetnek a betegségének.
1993-ban ugyanis 14 amalgám tömést távolítottak el a fogaiból, amelyek már 20 éve bennük voltak. Véleménye szerint azonban felületesen végezték a munkát, így higanymaradványok lehetnek a fogaiban. Ezeket a maradványokat próbálja meg eltüntetni egy kineziológus segítségével.
Továbbá úgy gondolja, hogy az emlőrákja további kiváltó oka a stressz volt. Kislányánál ugyanis cukorbetegséget diagnosztizáltak, amikor még csak négy éves volt. A gyerek ingadozó cukorszintje miatt volt a családnak egy pár gondterhelt éve.
Kép: https://pctrs.network.hu/
Lehet, hogy J.B.-nél bizonyos genetikai hajlamosság ( prediszpozíció ) is fennáll. Két féltestvére is rákos beteg lett. Az egyik, az apjának a lánya, kigyógyult a méhrákból. Műtétileg eltávolították a daganatát, de az utólagos sugárkezelést elutasította, ahelyett inkább megváltoztatta az étrendjét.
A másiknál, aki anyai részről volt a féltestvére, emlőrákot diagnosztizáltak, de azt mondták, nincs ok az aggodalomra, mert a daganat jóindulatú. A rák azonban elterjedt. 1991-ben hiszterektómiát végeztek a nővérén, majd 1995-ben eltávolították a tüdeje egy részét. Intenzív kemoterápiás kezelést kapott, az alternatív gyógymódokról hallani sem akart.
2003 júliusában teljesült a kívánsága: egyik lánya férjhez ment. 2003 novemberében meghalt.
Forrás: Spencer Bright: Biobran és az immunrendszer megerősítéséért folytatott harc c. könyve.